Psalms 34

Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. ^a1Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat. ^b 2Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó. ^c 3Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott. ^d 4Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. ^e 5Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre. ^f 6Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának. ^g 7Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. 8Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára. 9Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket. 10Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével; ^h 11Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg. ⁱ 12Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, ^j 13Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. ^k 14Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő. ^l 15Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk! ^m 16Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned. ⁿ 17

Bíztatás az Isten segítségének dicséretére és istenfélelemre

18Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. ^o 19Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! ^p 20Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. ^q 21Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! ^r 22Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. ^s